Feleszmél-e kötéltáncos létünk, mielőtt lelép a világtalan mélybe?
Ki lopta el omladozó háztetőnk mestergerendáját, hogy a Vörös Rébék keskeny pallóját általmehesse?
Ki fejti meg a vonatsínek mentén szétszórt, galacsinná gyúrt gyermekrajzokat?
Hol késik a messiás, akiben a folyóparton halálba küldöttek utolsó lélegzetükig bíztak?
Mi marad az ígéret földjéből, ha a Teremtő, mint elkényeztetett gyermek, megunta kedvenc játékát?
Kihalljuk-e még tűzre vetett hegedűink hamis hangjaiból, hogy szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország?
Marad-e arcunk ránk fagyott maszkjaink mögött, amikor éjfélt üt végzetünk órája?
Felriadunk-e egyszer mi, jeltelenek, az öldöklő angyal hívó harsonájára?