08.21

Elég volt az álhalálhírekből és a közösségi médiában haláluk után is életben tartott születésnaposokból!

Abból az ezer drónból és 45 ezer rakétából néhány igazán eltévedhetett volna. De megtette volna néhány odafentről irányított istennyila is, ahogyan még Nagyanyám is emlegette.

Szent István király törvénykönyve a rágalmazókat nyelvük kivágásával bűntette. Csúnya világ jönne a fizetett karaktergyilkosokra, és a hamisan tanúzókra, ha ezt az ősi törvényt beemelnék az alaptörvénynek nevezett jogi salátába.

Az Államalapító rock-operásítója, a magyar Beatles alapítója tagja – minden tisztelet a zenei életművéért – disszidálással fenyegetőzik arra az esetre, ha a jelenleg feltörekvő ellenzéki vezér hatalomra jutna. Ráadásul önkéntes száműzetése színhelyéül Törökországot választaná, mintegy hommage á Rodostó. A tisztességben megőszült egykori „első magyar beat-zenész” csak azt felejti el, hogy az elmúlt hatvan évben, hol kissé fanyalogva, hol annál nagyobb lelkesedéssel, minden rezsim megbecsülte őt, még a neki nem tetszők is – még a havannai kommunista világifjúsági találkozón is ott volt -  miközben olyanok is maradtak, akiknek semmi okuk nem lett volna rá.

Sosem voltam egy nagy táborozó, mert alapvetően utálom a kívülről rám kényszerített és számomra idegen és értelmetlen rendet – bár nem vagyok anarchista – mégis képtelen vagyok megérteni a gólyatáborok körül évek óta dúló botrányokat, a leendő egyetemistákat ért megaláztatásokat. Így akarják kezes báránnyá nevelni a jövő értelmiségét, vagy olyanok képviselik ma felsős egyetemistákat, akiknek inkább az egykori jutasi őrmesterképzőn lenne a helyük, nem pedig Magyarország egykor nemzetközi hírű egyetemein?

08.22.

A buzgómócsing lelkület is rendszerfüggetlen. Bár odáig még nem jutottak a mai hajbókmesterek, hogy disznózsírból mintázzák meg a vezérlő fejét, mint azt hajdan a dúshajú Sztálin-tanítvány esetében tették, de már megszületett a cég, aki az illető távolba mutató mellszobrával riogatja potenciális vevőit. Csak emlékeztetnék rá, hogy nála nagyobb embereket is elsöpört már a történelem, a szobraikkal együtt…

A szóvivőszajkó ismét belengette, hogy 2027-re egymillió bruttó lesz a pedagógusok átlagbére. Két megjegyzés: 1. Azt még meg is kell érni – nemcsak a pedagógusoknak, hanem a kormánynak is. 2. Mennyit fog érni az a bruttó egymilla mai árfolyamon?

08.24.

A nagyravágyó trónkövetelő figyelmeztetett: nagy bajban lesznek, ha nem állnak ki szemtől szembe a bűnbánóval, és nem néznek szembe önmagukkal. Vajon ez-e a palotaforradalom előszele?

Az össznemzeti cirkusz lezajlott, de azért ne hagyjuk a népet rágógumi nélkül, még akkor is, ha egy már agyoncsócsáltat vettek elő: olimpiát a magyarnak! És uramfia, bizonyos feltételek mellett még a közellenség-főpolgármester is támogatná. Vagyis őt is megvették, mint a többieket? Persze kibicnek semmi sem drága, manapság már egy évre is nehéz előre látni, nemhogy 12-re. Vagyis bárki bármit megígérhet, ma még ismeretlen mások nevében.

A minap a három és fél éves unokám gondolkodóba ejtett. Mi lenne, ha nem az úgynevezett „nagykorúak” lennének szavazásra jogosultak, hanem a kisgyerekek? Őket ugyanis nem lehet össze-vissza felelőtlenül ámítani, abban sem lehet bízni, hogy elfelejtik, ellenben könyörtelenül behajtják az adott szót….

08.26.

Alig telt el 24 óra a nagyravágyó trónkövetelő figyelmeztetése óta, és máris három súlyos vonatbaleset híre rázta meg az országot. Lehet, hogy a magyar vasút helyzetében ez bármikor bekövetkezhetett volna, de az mégiscsak különös, hogy mindez pont azt a tárcát érinti, amelynek vezetője óva intette a vezérkart az elbizakodottságtól. Nem kell konteó-hívőnek lenni egy ilyen megközelítéshez, elég csak tudni, hogy kis hazánkban a karaktergyilkos célját szentesítő eszközöket még maga Macchiavelli is megsüvegelné.

08.28.

Az iskolaév kezdése előtt a legfőbb hadúr még – biztos, ami biztos – egyértelművé tette, hogy csakis azokat tűri meg az oktatásban is, akik hajlandók úgy gondolkodni, mint ő. Mert az ő országában minél kevesebb a gondolkodó ember a következő nemzedékben is, annál jobb. A kérdés csak az, hogy maradt-e még elég gondolkodó ember, aki ehhez az ősi rossz szokásához utolsó leheletéig ragaszkodik.

01.02.

Lehet hit nélkül élni, de nem érdemes – teljes mértékben egyetértek ezzel. Csakhogy hit sokféle van és nem kell, hogy feltétlenül Istenhez kötődjön. Az Újév első revelációja számomra az volt, hogy végre kaptam egy kulcsot „istentelenségemhez”. Ez pedig egy prédikációban elhangzott mondat volt: „Kétezer évvel ezelőtt Isten belépett a történelembe.” Mint történész, ezt a gondolatot nem tudom értelmezni, annak ellenére, hogy nem vitatom Jézus Krisztus létezését, számos tanítását minden ember számára követendőnek vagy legalábbis megfontolandónak tartom. Isten történelem-alakító szerepét pedig már azért sem tudom elfogadni, mert ennek semmi nyoma nincs, és valószínűleg nem is lesz, hiszen, ha valóban igazságos, ahogy tanítják, akkor sok minden meg sem történhetett volna az emberiséggel, vagy pedig a bűnösök valóban elnyerték volna méltó büntetésüket. Aztán a másik kérdés: az emberiség története mai tudásunk szerint 300 ezer éves, bár lehet, hogy ennél is több, Isten viszont állítólag az idők kezdete óta létezik, sőt, ő maga az idő. Akkor mire várt 298 ezer évig? Mindenesetre köszönet Z. atyának, legalább egy kérdéssel kevesebb foglalkoztat hátralévő éveimben.

Amikor meglátok egy fotót egy rég nem látott barátról, ismerősről, mindig megdöbbenek, hogy mennyire megöregedett. Aztán benézek a tükörbe, ahol saját apámat látom, és ránézek a kezemre. Kezdek úgy járni, mint Antoine, amikor rájön, hogy nemcsak Désiré öregedett meg az elszállt és a sok-sok év múlva visszatérő Alizra várva, hanem ő maga is.

Újév napján a köztv leadta A Noszty fiú esete Tóth Marival klasszikus, 1960-as feldolgozását. Mint Mikszáth számos műve, ez is erősen áthallásos, hiszen az urambátyámos világ, amelyben a legnagyobb gazembereket is kimossák, ha az ő kutyájuk kölyke, a regény megjelenése óta eltelt 115 évben  sem tűnt el.  De lehet, hogy azt üzenik vele, hogy jöhetnek időnként ilyen kellemetlen pofonok, de azért „elég nagy a világ, van még elég hozomány”, tehát minden marad a régiben és akinek ez nem tetszik, mehet az országból, ahová akar. Mindezt egy olyan napon, amikor sok helyütt felcsendül a Himnusz mellett a Szózat is, amely a lelkünkre köti: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely”. Persze azóta jól tudjuk, hogy Vörösmarty nagyot tévedett, mert a hazaszeretet, mint minden más szeretet is, csak akkor ér valamit, ha nem csupán egyirányú….

01.03.

„Valaki megőrült az Űrben,

Valamely Nap járja bolondját.

Valaki mindent összezavart

S üstökösök jövését mondják”

-írta Ady Endre 1910-ben A csodák esztendeje című versében.

Kedvenc (?) szupermarketünkben már 1400 forint egy kiló cukkini, a fél kiló termesztett csiperke gomba 900 forint, félzsíros túróból negyedkiló 44%-os árengedménnyel 500 forint, 10 dkg sonka 520 forint, a 450 grammos magyar tejföl 700 forint. A mag nélküli szőlőt most már Indiából hozzák, nem Olaszországból és 400 forinttal drágábban. Az egyik hűtőpult tele szilveszterre szánt több kilós virslicsomagokkal, az egyik polc tele pezsgővel, pedig az ünnep előtt 400 forinttal olcsóbbért adták. „Rezsicsökkentés” – jegyzi meg az egyik vevő. Hát igen, hogy mi tartozik a rezsihez, csak könyvelés és statisztika kérdése.

Mindeközben – olvasom – néhány kiváltságos vigalmi negyeddé alakította szilveszter éjszakáján az Operaház tetejét. Jó, hogy nem akartak a tető peremén egyensúlyozni, mint a hajdani léha orosz nemesifjak. De azért a Fantom feljöhetett volna értük….

01.06.

Napról napra olvasunk újabb híreket arról, hogy miként butítják tovább az országot, és hogy mennyire hódít az igénytelenség a kultúrában. Ehhez képest Budapest színházaiban valamire való előadásra hónapokra előre lehet jegyet kapni, és a színházak tele vannak fiatalokkal. És ugyanezt tapasztaljuk a múzeumokban is. Nincsen tehát minden veszve, ez az ország átélt már rosszabb időszakokat is.

De vajon hogyan lehetséges, hogy lehívok egy olasz lapot, és annak a sarkában – ugyanúgy, mint a youtube-on, témától függetlenül – megjelenik az a videó, amely azt állítja, hogy a magyar baloldal nem akarja, hogy a magyar emberek elmondják a véleményüket? Az csupán apró nüansz, hogy éppen e hirdetés megrendelői nem kíváncsiak ránk, csak úgy tesznek és azt hiszik, hogy a magyar emberek ezt nem veszik észre. Sok esetben sajnos jól hiszik.

Lassan krónikussá váló álmatlanságom eredménye: elértem a gyémánt nagymesteri fokozatot a Klondike játékban. Van-e ezek után tovább?

01.08.

Rövid időn belül kétszer is meglebegtette előttünk a média a nemzeti mézesmadzagot. Az első esetben egy vatikáni turisztikai magazint néztek hitelt érdemlő forrásnak, mely szerint hazánk szülötte a pápai trón legesélyesebb várományosa, holott még ez a lap is csupán az ABC-sorrend szerint sorolta fel a „papabiléket”. Aztán egy kicsit komolyabbnak tekintett lap arról elmélkedett, hogy az Európa Tanács más tisztségre pályázó elnöke helyét örökös miniszterelnökünk venné át, hiszen éppen akkor kerülne ránk a sor az EU soros elnökségében. Persze, ha végigolvassuk a cikket, kiderül, hogy ez legfeljebb egy „ügyvezetői” elnökség lenne, mert a 27-eknek kell megválasztani az igazi elnököt, és nem valószínű, hogy a Brüsszel bevételéről álmodozó utcai harcos lenne az első számú jelöltjük. Előbb válik valóra ama bizonyos agyaras éhes erdei vad álma a frissen lehullott makkról…Én könnyen beszélek, mert már gimnazista koromban történelemtanárom, az áldott emlékű Farkas Ferenc tanár úr felhívta a figyelmemet a forráskritika fontosságára. Ezt csak tovább erősítették bennem az egyetemen a történelem szakon, valamint a Magyar Távirati Iroda külpolitikai főszerkesztőségében.

Megnéztünk egy régi Belmondo-filmet, az Egy válás meglepetéseit, amely a francia forradalom idején játszódik. Réges-régen láttam már, jobbra emlékeztem, elég nagy blődli, Bébellel azért el lehet adni. Ellenben remekül mutatja be, hogy forradalom, köztársaság ide, monarchia, nemesség oda, sans-culotte-ok és huhogók amoda, senkit nem érdekel semmi más, csak a hatalom…

Január 2-től megindult hivatalosan az üvegváltás. Egy héttel később boltunkban kiírták: „Üzemen kívül”. Ügyes...

Három napon belül két focilegenda ment el: Mario Jorge Lobo Zagallo, az 1958-as brazil világbajnok csapat balszélsője, utolsó még életben lévő tagja, aki 1970-ben minden idők legszebben játszó aranymezeseivel nyerte el végleg a Rimet Kupát és Franz Beckenbauer, a futballtörténelem legnagyszerűbb irányító söprögetője, aki a nyugatnémet válogatottal és a Bayern Münchennel mindent megnyert, amit lehetett. Ketten abból a korból, amikor a foci még nemes játék volt. Mindketten megvoltak gombfociban, de a Császárt még sokszor láttam a pályán, egyszer még élőben is, a Népstadionban, egy Újpest-Bayern BEK-meccsen. Tavaly egy hasonló kaliberű világklasszist, Sir Bobby Charltont vesztettük el. Lassan mi is utánuk megyünk és akkor ki emlékszik majd ezekre a vérbeli úriemberekre napjaink felturbózott gladiátorai között?

…