10.27.
Manapság, ha az egyik nagy kereskedelmi csatorna holdudvarába tartozó műsort nézünk felvételről, és elérkezik az ajánló-reklám blokk, amit természetesen átpörgetünk, szinte mindig a következő felirat jelenik meg: „A következő percekben a nyugalom megzavarására alkalmas képsorok jelennek meg.” Ezt akár ki lehetne írni az egész médiára, hiszen mindent megtesznek, hogy erősödjön bennünk félelem- és a bizonytalanság érzése. Milyen jó, hogy már csak távolról figyelem, ha egyáltalán…
10.31.
Ritka megtiszteltetésben volt részem: maga Howard G. Buffet milliárdos, filantróp adományozott nekem 3 millió dollárt, mint érvényes e-maillel rendelkezők közül kiválasztott 15 személy egyikének. Kár, hogy a levél fölöttébb rossz magyarsággal íródott…
Az amerikai ihletésű halogén ünnep kapcsán a közösségi médiában a csúti harcos kifaragott változatával riogatnak. Csak az a baj, hogy nem ő a tökfej, hanem azok a milliók, akik még mindig hatalomban tartják, meg azok, akik ezt eltűrik…
Egyes, magukat gyermekvédőnek láttató politikusok is védik ifjúságunk nyugalmát, amikor keresztül vitték, hogy 18 éven aluliak ne látogathassák a World Press Photo kiállítást. Tény, hogy ezek az évenkénti tárlatok, amelyek pontos kifejezői a „gonosz világ-szindrómának”, valóban mindig felzaklatóak, hiszen a képek többsége vérről, halálról, katasztrófákról szól, és én, aki életem nagyobbik részét a médiában töltöttem, általában csak kétévente mentem el megnézni, mert nem akartam, hogy elmenjen a maradék életkedvem is. Mondanom sem kell, hogy a magukat gyermekvédőnek láttató politikusok nem az általam említett fotótémák miatt csörtették meg fakardjukat, hanem azért, hogy az ifjak ne szembesüljenek a másság tényével. Vagyis megint „fóliáznak”, csak éppen kitiltással. Régi szép idők, amikor a filmek korhatárát egy csupasz női test, esetleg egy túlságosan hiteles nemi aktus határozta meg. És a magyar média legfőbb „érdekvédelmi szervezete” a cenzúra újabb merényletével, a fiatal nemzedékek sötétségben tartásával szemben újra csak kiadott egy közleményt, ami senkit sem érdekel…. Végül ostobaságukkal hatalmas ingyen reklámot csináltak a World Press Photónak, az is elment, akit nem érdekelt. Hiába, a tiltott gyümölcs még mindig édesebb, és ez már nem is fog változni, amíg ember lesz a Földön. Az említett, magukat gyermekvédőnek láttató politikusok pedig jobban tennék, ha inkább a bántalmazott kiskorúak megvédésével törődnének többet.
11.01.
Hitbuzgómócsingok méricskélik a távolságot egy „bűnös” könyvesbolt és egy katolikus templom között. Az illető elvtársurak/hölgyek figyelmébe ajánlanám Victor Hugo Párizsi Notre-Dame-ját, amelyben nem elég, hogy a pap Frollo egy törvénytelen torzszülött apja, hanem még bűnös szenvedélyre is gerjed egy jött-ment cigánylány iránt. Ezenkívül pedig azon elmélkedik, hogy lejár a katedrálisok ideje, mert a könyvnyomtatás új szellemi táplálékot ad az embereknek és bár ez szomorú, nem lehet az időt megállítani. Ami pedig a távolságot illeti: érdemes lenne lemérni sok helyütt, hogy milyen messze van a templomtól a kocsma. Mert ugyebár régi hagyomány, hogy az áhítat után a magyar ember a csapszékben dicséri tovább az Urat, ahogyan arra már Petőfi is rámutat A helység kalapácsában…
Egyre fogynak a barátok, a kedves kollégák, a kortársak. Most az interjúk legnagyobb zsenije ment el, akinél szellemesebb, önironikusabb fazont nemigen láttam. Két nagy írót is szóra bírt a halálos ágyukon, még sosem láttam, hogy valakik ennyire ki tudnák röhögni az elmúlást. Most már együtt mutathatnak be a Kaszásnak odaát. Vajon ki lesz a következő, akit rossz könyvbe írt be az Örökkévaló?
11.03.
Halottak napján megnéztük újra Életemmel Bergman Hetedik pecsétjét, régi-régi kedvencemet. És öregedvén, már közelebb a halálhoz, mint az ifjúkorhoz, úgy érzem, még jobban erősödnek bennem a kérdések, amelyekre hívő ember ugyanúgy nem tudja a választ, mint aki számára Isten csupán egy elvont fogalom, vagy, még rosszabb, a képzelet szülötte. Honnan tudja egy istenfélő ember, hogy cselekedetei Istennek tetszők, túl a saját hitén? Vajon a Mennyország nem csupán olyan alternatívája a Pokolnak, mint a fény az árnyéknak, amelyek egymás nélkül ugyancsak nem értelmezhetők? Miért van szükségünk arra, hogy féljünk valamitől, miért kell, hogy ezt még erősítsék is bennünk szűntelenül? Azt tudjuk, hogy nem lehet becsapni a Halált, mert minden lépésünkre emlékszik, de azt nem, hogy mikor jár le az időnk, miért akkor és miért ugyanúgy? És hogy a filmnél maradjunk: miért a komédiások élik túl a végítéletet? Mert ők a Szent Család reinkarnációi? Vagy ők testesítik meg a 3. és a 6. boldogságot: „Boldogok a szelídek, mert övék a Föld”, „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent”? Tehát kérdezzünk csak tovább, amíg lehet…
