Cogito

Egy szabad gondolkodásban megőszült írástudó elmélkedései

Az a másik 9/11

2023. szeptember 11. 03:11 - Göbölyös N. László

h2pwcv0hdwm71.jpg

Ha azt mondjuk, szeptember 11, akkor a világ nagyobbik része a 2001-es New York-i és washingtoni terrortámadásra gondol, az Ikertornyok leomlására, a Ground Zeróra, a 3000 halálos áldozatra. Csakhogy volt egy másik, 28 évvel korábbi szeptember 11. Egy évvel az amerikai sebezhetetlenség mítoszának megdőlése után világhírű filmesek fogtak össze, hogy 9 percben, 11 másodpercben és egy vágóképben mondják el, mi jut eszükbe ezt az egész emberiséget megrázó akciósorozatról. Olyan nagy művészek csatlakoztak a kezdeményezéshez, mint Claude Lelouch, Alejandro González Inárritu, Youssef Chanine, Sean Penn, Imamura Sohei, Amos Gitai és Ken Loach. A brit szociofilm nagymestere Londonba helyezte a maga történetét: megszólaltatott egy chilei emigránst, aki átélte az 1973-as Pinochet-féle puccsot, a diktatúra börtöneinek kínzásait, majd öt év után száműzetésre ítélték. A szigetországot választotta új hazájául, itt születtek meg gyermekei és soha többé nem akar visszatérni Chilébe.  A filmben Pablo levelet ír az amerikai áldozatok hozzátartozóinak, amelyben elmondja nekik, miként támogatta az akkori kormányuk és a CIA a törvényesen megválasztott Salvador Allende elnök ellen lázadó chilei hadsereget, a különböző szélsőjobboldali csoportokat, amelyek a puccs után halálbrigádokat hoztak létre és hogy miként szították az országot amúgy is sújtó gazdasági válságot. A levél végén arra szólítja fel az amerikaiakat: gyászolják meg együtt a két 9/11 áldozatait.

Akkoriban harmadikos gimnazista voltam, de, némileg már későbbi életpályámra készülve folyamatosan figyeltem a világ eseményeit. 1973-ban sok minden történt: Nagy-Britannia belépett az Európai Gazdasági Közösségbe, megszületett a béke az Egyesült Államok és Észak-Vietnam között, Uruguay-ban és Argentínában megbukott a katonai diktatúra, Helsinkiben megtartották az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet első külügyminiszteri szintű tanácskozását, a Watergate-ügyben fény derült Richard Nixon elnök által készíttetett titkos hangfelvételekre, kitört a Jom Kipuri háború Izrael, Szíria és Egyiptom között, majd ennek következményeként a nemzetközi olajválság, Spanyolországban a baszk ETA terrorszervezet meggyilkolta José Carrero Blanco spanyol miniszterelnököt. A legnagyobb sokk mégis Allende meggyilkolása és a hatalomra került katonai diktatúra vérfürdője volt.

Talán azért is, mert diplomata Édesapám éppen egy évvel korábban járt Chilében is találkozott is Allende elnökkel. Szüleim halála után meg is találtam náluk az akkor készült amatőr filmet. Aztán azért, mert valósággal beleégtek az agyamba a Moneda palota ostromáról készült híradófilmek, az a kép, ahol az orvosból lett elnök fegyverrel a kezében áll a rommá lőtt épület egyik termében, miként a haláltáborrá átalakított santiagoi stadionnál készült iszonytató hangfelvételek. Nem kevésbé rázott meg Pablo Neruda néhány nappal később bekövetkezett halála, hiszen tizenévesen faltam a verseit, különösen a 100 szerelmes szonettet.

 „Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,

parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded”

(Somlyó György fordítása)

Ma már tudjuk, hogy a többségükben amerikai érdekeltségű rézbányák államosítása mindjárt Allende 1970-es megválasztása után végzetes hiba volt, Washington nem akart saját érdekszférájában egy újabb Kubát. És azt is tudja a világ, hogy Augusto Pinochet, akit egy hónappal korábban maga Allende nevezett ki a hadsereg főparancsnokának, ezreket gyilkoltatott meg, tízezrek kerültek koncentrációs táborokba és kínzókamrákba, és ki tudja, hányan tűntek el nyomtalanul, örökre. Mindezekben még a II.világháború után Chilébe szökött volt nácik is a rezsim szolgálatába álltak.

allende.jpg

A szocialista tábor „szolidaritása” nem terjedt tovább az emigrációba kényszerítetteknek adott politikai menedékjog, és néhány fogolycsere, amelyek során chilei kommunista és baloldali vezetőkért szovjet ellenzékieket engedtek szabadon. Jalta és a Truman-elv ezúttal is működött. Így történhetett meg, hogy az évekig tartó terror után Pinochet 17 évig tarthatta fenn diktatúráját, amelyet az ország szintén amerikai támogatással történt gazdasági felemelésével igyekezett szalonképessé tenni. És miközben jöttek új borzalmak a szomszédos Argentínától Kambodzsáig, a világ lassan elfeledkezett Chiléről. Pinochet ellen bukása után több, nemzetközi jogi precedenst teremtő eljárást indítottak, megfosztották vagyonától, de végül megúszta egy házi őrizettel és ágyban, párnák közt halhatott meg.

Az én emlékezetemből azonban nem törlődhetett ki ez a tragédia.  Már csak azért sem, mert 1975-ben a házunkba költözött egy chilei család, egy kommunista szenátor, felesége és két lánya. Nagyon hamar barátságot kötöttünk ezekkel a kedves, szép emberekkel, kisebbik lányuk, az érkezésükkor alig ötéves Valentina a szemünk láttára vált gyönyörű ifjú hölggyé. Ő már szinte magyarrá vált, tökéletesen beszélte nyelvünket, imádta a magyar irodalmat, nővére, Carmen Lía már orvosként dolgozott a budapesti klinikákon, de a család soha egy percig nem mondott le arról, hogy egyszer hazatérjenek. Végül 1990-ben újra chilei földre léphettek, sikerült visszailleszkedniük, a szülőknek megadatott a békés öregkor. Az ő 9/11-üket, ahogy a filmbeli Pablóét azonban semmi sem teheti meg nem történtté.

 

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cogitognl.blog.hu/api/trackback/id/tr9518209755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2023.09.12. 10:36:06

Te még maradsz az egyetemen? Kis parafrázisként mondhatnám úgy is, hogy: "Ki se rúgják. Fel se mond. Egy brancs maguk... "de ez persze csak vicc.
És ha meglátják, hogy miket írsz ide, akkor óraadóként sem maradsz sokáig státuszban. Bár az a meglátásom, hogy ehhez a lépéshez nem lesz szükségük ürügyre.

Ez a hír neked nyilván nem újdonság:

telex.hu/belfold/2023/09/11/ujabb-10-oktato-mond-fel-a-metropolitan-egyetemen

Egyébként elolvastam a posztokat. Te sem vagy egy vidám ember. Vigasztaljon, hogy van ebből itt még kb. 6 millió, és az öngyilkosságok számában is visszakapaszkodtunk végre a világ élmezőnyébe, ismét. Magyarország erősödik.

Nos, Szép reggeli színorgiákat és közéleti könnyeket továbbra is, de arra azért szerintem ne számíts, hogy bérelt helyed lesz a fideszorosz NerIndex címlapon...hacsak nem maradsz a semleges státuszban, mint ezzel itt. Bár ez is pengeélen táncol, ugye, de a poszt legalább rugdalja az amerikaiakat, és ezt nagyon szeretik az Arogán-irányitási központban, így az a gyanúm, emiatt kaphatta meg a szabad jelzést a blogketrecbe.

Mindenkinek jár 15 perc hírnév, AW tudta ezt jól, és a világ őt igazolja.

Göbölyös N. László 2023.09.12. 11:39:30

Kösz a soraidat. Már 5 éve nem tanítok, de több olyan kolléga távozott mostanában, akikkel együtt tanítottam, sőt, olyan is volt, akikkel együtt dolgoztam itt ott. Sajnálom, hogy ez a nagyszerű műhely is idejut. Mondandód második felére reagálva: soha nem igyekeztem megfelelni egyetlen rendszernek sem, és általában senkinek, csak saját magamnak, és ha ezzel tudtam valakiknek valamit adni, már megérte. Így lesz ezután is.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2023.09.12. 16:57:41

@Göbölyös N. László: "Már 5 éve nem tanítok..."

Ezt persze nem tudtam. Talán az zavart meg, hogy a Metropolitan egyetem oldalán még mindig tanárként (is) szerepelsz, mint aki 2006 óta ott tanít. :-) A neved még kell / kellett nekik...régi kollégáidnak. De lesz itt takarítás, újraírás most, hogy megérkezett a zord idők szele.

Mellesleg utólag jöttem rá, hirtelen nem kapcsoltam, bár adta magát a dolog ( a komment elküldése után raktam össze), hogy tied a GNL és az Írolvasgondol is, márpedig ezek bőven kaptak anno Index címlapot,...hát ez már egy másik világ, ugye.

Göbölyös N. László 2023.09.12. 17:19:34

Igen, az Írolvasgondolt is én csináltam, de úgy gondoltam, egy új korszakhoz egy új blog kell.
süti beállítások módosítása