08.19

Figyelmeztetem belső óbudai lakótársaimat, hogy kerüljék el a Flórián közelében lévő négybetűs szupermarketet. Korábban is sokszor eljátszották azt a trükköt, hogy a kasszánál más összeget ütöttek be, mint amennyi a polcon ki volt írva, amióta bevezették az automata kasszákat, ez a gyakorlat mindennapossá vált. És mivel a gép folyamatosan sürget a maga idegesítő géphangjával, az ember hajlamos nem figyelni, hacsak nem olyan gyanakvó fajta, mint én. Ma ez tette nálam be a kiskaput, hogy egy 169 forintos ásványvizet 219-re számlázott a gép, és amikor szóltam egy alkalmazottnak, közölte, hogy most erre nem ér rá, majd később megnézi. Ugyanő előzőleg megkérdezésem nélkül benyomta az új csomagolóanyag gombját, holott éppen olyant vittem, amit már előzőleg használtam, a korábbi árcímke is igazolta. Ezek nem nagy tételek, de ha mindennap megcsinálják, akkor azért sok kicsi sokra megy. És a "beavatottakkal" ellentétben még nem lopom a pénzemet sok más honfitársammal együtt, továbbá azt sem szeretem - még mindig és ez már így is marad - ha hülyének néznek.

A pesti rakparton megjelent egy falfirka, amely a vezérlő fizikai megsemmisítésére szólít fel. Az ügyből hír lett, és a rendőrség bejelentette: nyomoz az ügyben. A digitális kommunikáció működési mechanizmusa, úgy látszik, nem jutott el hozzájuk, mely szerint minden hír minden újabb frissítéssel még tovább sokszorozódik.

Ezen a napon Magyarország három különböző pontján volt féltucatnyi földrengés. Csak nem ott és nem olyan erővel, ahol kellett volna.

08.20.

„Mondd, te kit választanál?” – énekelte egy gyerekkórus az István, a király 40. évfordulós előadásán, és közben mutogattak a közönségre. Engem még úgy neveltek, hogy nem mutogatunk senkire. Különben is lehetett tudni, hogy ki kit választana, hiszen már a jegyeket is külön Koppány- és István-szektorokba adták.

Mindig féltem azoktól az emberektől, akik verik a mellüket a küldetéstudatukkal. Akinek igazán küldetése van, csendben teszi a dolgát. És azt az állítólagos nyelvi, kulturális szigetet, ami soha nem volt és nem is lesz sziget, még a Vasfüggöny idején sem, talán attól kellene megvédeni, aki a védelmének küldetését hadoválja, miközben a nemzetközi politikai alvilág vezéralakjaival parolázik és katonaviseltségével dicsekszik.

Egy adalék a "hős katona" videójához: a Fortunate Son című Creedence-dal valóban nagyon népszerű volt a vietnami frontrádiókban, de azért, mert az egyik legerősebb háborúellenes dal volt. Arról szól, hogy az úrigyerekek lengetik a zászlót, éljenzik a főnököt, de amikor háborúba kell menni, pénzzel megváltják a behívót....(csak a történelmi hűség kedvéért...)

08.21.

"Akasztott ember házában a kötelet, a tiédben a becsületet ne emlegesd! Ezt a mondatot még gyerekkoromban olvastam E. Charles Vivian Robin Hood című könyvemben. És ez jutott eszembe a magyar becsületrend néhány díjazottja kapcsán.

08.22.

Hazafelé Ajkáról Budapestre vonaton. Megérkezés előtt ránézek a telefonomra, mely szerint a fővárosban 20 fok van. Kiszállunk és levegőt sem kapunk a kánikulától. És még erre mondják, hogy okostelefon…

Egykori kollégám hiányolta a budapesti VIP-páholyból a Dzsucse megálmodójának unokáját. Őt nyilván azért nem hívták meg, mert az Ég fia fiának fia mellett a magyar vezérlő legfeljebb a második lehetett volna, olyan pedig számára nem létezik…

08.23.

Lezuhant a kegyvesztett áruló  kegyenc repülőgépe és a nevezett társaival együtt szörnyet halt. Így ért véget a szentpétervári vendéglősből lett rettegett zsoldoskapitány fényes karrierje, mert beleharapott a neki kenyeret adott kézbe. Én csak azon csodálkozom, hogy van, aki e végkifejleten csodálkozik.

A nap mondása a vezérlőtől, aki mostanában a kínai videómegosztón harciaskodik: „Hiúzt gyártunk, leopárdot veszünk, és beszálltunk a párduc fejlesztésébe”. Erről a Keménykalap és krumpliorr jut eszembe, amikor Kőműves Sándor alias gyerekkorunk Moha bácsija, unokájának az oroszlánketrec előtt mesél az állatok királyáról, aztán megkérdezi tőle: „Na, milyen állat ez, Jenőke?” Mire a gyerek lassú, unott hangon: „Ce-ca…”

És még mindig a felgerjedt militáris vérünkről: azt ígérik azoknak, akik jelentkeznek a hadseregbe, hogy plusz pontokat kapnak az egyetemi felvételihez, ha amúgy nem jutnának be. Mindenki jól járna: több katona lenne és több diplomás hülye gyerek. De valahogy a mai elpuhult ifjúságban nem buzog a harci kedv…

08.24.

Itt az újabb gumicsont, az egy nap után kirúgott, szebb napokat látott tévés. Nem kéne összehozni a nemzet kenyérszelőjével, hogy még nagyobbat durranjon?

08.25.

Vezérlőnk legújabban Terminátort játszik. Valaki mondhatná már neki, hogy „hasta la vista, baby”.  Egye fene, egy „ahoj, poplácsek” is megteszi..

Meg azt is mondta: „Egy Magyarország méretű ország nem engedheti meg magának, hogy buta legyen. Az ész előrelátó képességet és gyorsaságot jelent”. Éppen ezért nem kéne immár 14. éve hülyének  nézni az országot és nem kéne arra sem törekedni, hogy minél több embernek menjen el a maradék esze.

08.27.

Római orvos barátom, aki évtizedek óta figyelemmel kíséri a magyar politikát, megkérdezi tőlem, hogy milyen a magyar elnökasszony, akit az ő miniszterelnökasszonyuk fogadott? Megírtam neki a véleményemet. Mire ő: „És escortot is vállal?”.

Közhangulati kis színes a távolabbi szupermarketből. Valakinek kellene egy bolti kártya, de nincs neki. Az egyik vevő besegít a telefonjára letöltöttel. Pénztárosnő lehúzza, majd megjegyzi. „Ez ugyan szabálytalan, reméljük, a nagy testvér nem látja.” „A nagy testvér mindent lát” – jegyzem meg. A válasz: „Akkor sz… le…”.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy egy hatalmas szerkesztőségi teremben voltam, és nem jutott nekem egyetlen hely sem. Végül egy papírpoharat találtam, hogy megírjam tervezett cikkemet, de kiderült, hogy már arra is írt valaki, éppen az én cikkemet, de tele volt hibákkal. Kisimítottam a poharat, és elkezdtem átírni a cikket, de a reggel 8 órás harangzúgás felébresztett….