09.07.

Jézus szórólapokon keres híveket a lakótelepen. Igéje ugyanarra a sorsra jut, mint a többi reklámcetli.

09.09.

Életemmel először néztük meg együtt a Madárka című filmet, amit én még új korában láttam 1985-ben Rómában, és rögtön meg is szerettem, nem utolsósorban Peter Gabriel zenéje miatt. Egyike volt azoknak a Vietnam-filmeknek, amelyekkel a 80-as évek közepétől próbálták feldolgozni ezt az értelmetlen háborút, holott az eredeti könyv a II.világháború idején játszódik. Azóta is sok-sok értelmetlen háború jutott az emberiségnek, még békeidőkre is. Amikor Madárka végül megszólal, elárulja, hogy azért nem beszélt, mert nem volt mit mondania. Ki értette volna a szavait egy olyan világban, amelyben ő, akit őrültnek tartottak, egyike volt a kevés normálisoknak?

Szörnyű földrengés volt Marrákes környékén, több mint 600 halottal. A hír sokkal jobban megdöbbentett, mint más katasztrófák szoktak, mert 2001. január 1-én ebben a csodás városban történt velem egy olyan varázslat, amely elvezetett új életemhez és régóta tervezzük, hogy Életemmel is elmegyünk oda. Talán még megadatik nekünk hátralévő éveinkben egy nyugodt, felhőtlen pillanatban.

Már megint kezdődik a coviddal való ijesztgetés, miközben már ki tudja, hanyadik mutánsánál tartunk és még mindig nem tudjuk sem az eredetét, sem pedig azt, hogy az oltásoknak milyen hatása és mellékhatása van. Lényeg, hogy mindig legyen mitől félnünk.

És ha konteó, akkor itt az orosz zsoldosvezér? Meghalt-e vagy csak el akarják hitetni híveivel? Mi lesz, ha egyszer csak megjelenik és közli, hogy „nu sto vi, galubcsiki?”. Tényleg, Putyin él még, vagy csak valamelyik hasonmását adják el annak?

09.10.

A minap azt álmodtam, hogy L.C. lengyel zsidó ősökkel rendelkező kanadai költő-énekes, aki hosszú évek óta szinte mindennapi kenyerem, mércém és ihletőm, francia nyelvű verset írt az orosz diktátor ellen. Legalábbis ezt állította egy ismeretlen, aki átadta nekem a kéziratot, hogy fordítsam le magyarra. Bár a stílusa a megtévesztésig hasonlított, rögtön tudtam, hogy hamisítvány, mert a Gyönyörű vesztesek szerzője soha nem alacsonyodott le odáig, hogy direkt politikai dalt írjon, még ha néha meg is ihlették bizonyos események a Jom Kipur-i háborútól 9/11-ig…

Már kétezer halottja van a marokkói földrengésnek.

Elküldték szupershop pontegyenlegemet, ami pontosan 0. Évek óta nincsen szupershop-kártyám, mert amikor sokadszorra elhagytam, úgy döntöttem, hogy nem lesz több. De úgy látszik, továbbra is nyilvántartanak. És még mindig van, aki szóba meri hozni a személyiségi jogokat és az adatvédelmet…

Ez a tiszta beszéd. Kormányzás 34 ig. Ha megéri, persze. De akkor minek a választásokkal, a parlamenttel komédiázni? Nem kérdés, azért, hogy kapjon Brüsszel utálatos pénzéből.

Unokám három hónappal . születésnapja előtt volt először Apjával válogatott futball-meccsen. Engem kilenc évesen vitt el Apám egy magyar-osztrákra -  előtte SZÚR-on voltunk – 3-0-ra nyertünk. Szép is lenne egyszer, ha a három nemzedék együtt szurkolhatna a lelátókon, de amig a karlengető feketeingesekkel énekli együtt nemzeti csapatunk a Himnuszt, rám nem számítsanak.

Amikor a Margitsziget egyik büféjében megláttam a kiírást, hogy Pork Poutine, megállt bennem az ütő. Ennyire nyalunk már az új cár atyuskának? Csak utólag tudtam meg, hogy a nevét viselő kaja québec-i sajtos krumpli, némi disznóhússal. Hívhatnák inkább patate fromagée-nak, de hát úgy tűnik, így ismerik a sztrítfúd szerelmesei…még jó, hogy a mai nemzedékek már nem tudják, hogy mi az a Hitler-szalonna…

09.11

„Bátyja képe és a halál közelsége újra felidézte Levin lelkében a borzadást, amely a halál megfoghatatlansága s ugyanakkor közelsége és kikerülhetetlen volta miatt fogta el azon az őszi estén, amikor a bátyja megérkezett hozzá. Ez az érzés most még erősebb volt, mint akkor; most még kevésbé volt képes a halál gondolatát megérteni, kikerülhetetlenségét még szörnyűbb volt elképzelnie; de hála felesége közelségének, ez az érzés nem ejtette most kétségbe; ha van is halál, a kényszert is érezte, hogy éljen és szeressen. Úgy érezte, hogy a szerelem megmentette a kétségbeeséstől és hogy a kétségbeesés fenyegetésében ez a szerelem még erősebbé és tisztábbá vált” – írja Lev Tolsztoj az Anna Kareninában. Ugyanígy éreztem tavaly nyáron, amikor haldokló Apámtól búcsúztunk el, de ott volt mellettem Életem Párja, akinek szeretetével mindent könnyebb volt elviselni.

09.13.

Megérkezett Vlagyivosztokba III.Kim, akinek van egy tömzsi hasonmása Közép-Európában és találkozik Utolsó Vlagyimirral. Helló, Oszama sejk? Allah növessze földig szakálladat, volna egy kis meló….

Az egyik nagy könyvesbolt-hálózatnál Móricz Zsigmond művei átkerültek a 18 éven felüliek kategóriájába. Nem is olyan régen a Légy jó mindhalálig még kötelező olvasmány volt 8. általánosban. De lehet, hogy a Rózsa Sándortól, esetleg az Úri muritól féltik az ifjúságot? Vagy attól tartanak, hogy az Árvácska nyomán elgondolkodnak a fedezett pedofilokról? És ha már Légy jó mindhalálig: „ők kenték a legjobban, oszt a végén még ránk kennék…”

09.14.

Piliscsabán volt dolgom, busszal mentem, busszal jöttem. Nem figyeltem, hogy amikor visszafelé megyek Óbudára, csak óránként jár a távolsági. Volt még közel 40 percem az indulásig. Gondoltam, megpróbálok stoppolni, ifjú koromban sűrűn éltem ezzel a közlekedésmóddal. De hiába lengettem a hüvelykujjamat, pedig sokkal konszolidáltabb a külsőm, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. Lehet, hogy a mai autósok már nem is ismerik ezt a kommunikációs eszközt?

Mint mondottam volt, Piliscsabán jártam, keresztül mentem a Pázmány campuson. Mintha egy kísértetvárosban jártam volna. Bár Makovecz nem a kedvenc építészem, csak halkan jegyzem meg: tényleg ennyire gazdagok vagyunk?

09.15.

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten” – írja Szent Pál apostol a Korinthusbélieknek írt 1. levelében.

„Ha megtisztulnának az érzékelés ajtói, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek” – írja William Blake a Menny és Pokol házasságában.

Mindkettőt rengetegen idézik, Ingmar Bergman, illetve Aldous Huxley és Jim Morrison nyomán is.

Nem ugyanarról beszélnek-e mindannyian?

Harminc évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban volt egy olyan estém, amikor féltem elaludni. Rövid idő alatt hárman haltak meg körülöttem 37 évesen, és én is annyi idős voltam. Most 30 év után jött rám megint ez a félelem, de Életem mellett el mertem aludni, és amikor felébredtem, boldogan tapasztaltam, hogy élek és ugyanilyen boldogan vállaltam néhány óra álmatlanságot.

Özönvíz zúdult Líbiára. Húszezer halottról beszélnek. Az apokalipszis kezdete?

Tüntettek a diákok az oktatás szabadságáért, a környezet megóvásáért, felmentek a Karmelitáig, kiabáltak mindenfélét, aztán – hazamentek. Mi lenne, ha egyszer a tüntetők nem mennének haza és a kiabálást sem hagynák abba?

09.16.

Chilében élő olasz fotós barátnőm osztotta meg a következő rajzot. Lovagol az Apokalipszis Négy Lovasa: a Háború, a Halál, az Éhínség és a Pestis. Csatlakozik hozzájuk egy ötödik. „Te ki vagy?” – kérdezi tőle a Pestis. „A Dezinformáció” – feleli. Ha maradunk a bibliai négyesnél, akár le is lehetne cserélni az előbbit az utóbbira. Hogy a covid az új pestis? Ugyan már, nem ez lesz az „a” világjárvány, ami kiírtja az emberiséget. Ellenben a dezinformációnak milliárdok eshetnek áldozatul.

Végstádiumban lévő alkoholista jön oda hozzám a buszmegállóban, pénzzel a kezében, hogy vegyek neki cigarettát, mert őt kitiltották a boltból. Első kézből visszautasítom: nem azért, mert undorodom tőle, hanem azért, mert nem teszem be a lábam egy „nemzeti” dohányboltba…

09.17.

Vasárnapi bolt. Egy masszív, normálisan öltözött, színjózan ötvenes  férfi téblábol előttem, szeretnék továbbmenni a kocsimmal. „Bocsánat” – szólok neki, mire a válasz: „Mi a f…t pattogsz itt, ki a f…nak képzeled magad?” „Mióta tegeződünk?” – kérdezek vissza ösztönösen, mire a nem egészen egy éve meghalt anyámat kezdi emlegetni. Kezemben egy méretes kígyóuborka, szívesen pofán vágnám vele, de ahogy elnézem, én járnék rosszabbul. Inkább otthagyom, ő még utánam szór néhány jelzőt. Jó néhány évtizede egy jó barátom egy ilyen eset után költözött el Budapestről, igaz, nála fordított volna a helyzet: ha ő megüti a beszólót, annak valószínűleg az utolsó beszólása lett volna. Akkor még reménykedtünk, hogy csak a rendszerváltás traumája hozta a felszínre a sok sötét agyút, és hogy idővel leülepszenek, mint kosz a víz fenekén. Milyen naívak voltunk, te jó ég…

09.01.

„Magyarok törvényei” címszó alatt függesztették fel egy középiskolában a magyarok „elejének” bölcs mondásait. Láttunk már ilyent e honban, akkor egy hozzá hasonlóan zömök alkatú, de némileg ritkább hajú embert idéztek nagy bajuszú tanítómesterével együtt. Aztán ez utóbbi meghalt – vagy átsegítették a túlvilágra, ki tudja? – az előbbit pedig három évvel később örök száműzetésre ítélték. Csak a mihez tartás végett.

Ugyancsak a magyarok „eleje” hitelért kuncsorog az ezerszer megátkozott Brüsszelnél. Olyan ez, mint amikor valakinek az ablaka alá szarunk, aztán becsengetünk papírért.

09.02.

„Jézus gyilkosainak mai utódai – és itt politikai alagsorunk királyának felsorolása következik – ki akarják ölni belőlünk az isten utáni vágyat.” Tudod, mit? Azt az istent, akire ti esküsztök, tartsátok meg magatoknak, majd megleszünk az iránta való vágyakozás nélkül.

Valaki a jelenlegi totális agymosást és annak mozgatóit fertőző vírusnak nevezte a nagy közösségin. Én meg azt mondom, hogy akinek nincsen ez ellen szellemi-lelki immunrendszere és nem is akarja ezt erősíteni, annak úgy kell. Csak az a szörnyű, hogy úgy tűnik: jelenleg ők vannak többségben. Amíg egyszer csak meg nem fordul a világ, esetleg egy olyan pillanatban, amikor senki sem számít rá.

Éjszakai futást rendeztek Budapesten, tűzijátékkal. Támogatnék egy ilyen kezdeményezést, amelyben a résztvevők a haza árulói és tolvajai lennének, a durrogtatásról pedig a nép gondoskodna.

09.03.

Tizennyolc évvel ezelőtt kiültettük a fenyőnket, amelyben előtte három Karácsonyon át gyönyörködhettünk. A ház mögötti kertben a szemünk előtt gyarapodott, nőtt egészen a második emeleti magasságig. Egy-két évvel ezelőtt a gyerekkert kialakítása címén valakik barbár módon levágták az alsó ágait, még be is kenték valamivel, hogy nehogy újra nőhessenek. Már korábban is észrevettük, hogy néhány ága beteg, hullajtja a tűleveleit, amikor a többin rügyek vannak. Mostanra már szinte az egész fa sorvadni kezdett, előbb-utóbb el fog pusztulni a körülötte lévő sok negatív energiától. Nem is olyan régen még öröm volt hazafelé megnézni, megsimogatni, most a szívünk szakad meg.

Vajon a miséken miért nem idézik soha legalább olvasmányként a Jelenések Könyvét?

És a vérlázítás egyre durvább, csak éppen a vér nem lázad. A strómanhoz közelálló csatorna sorozatot indít olyan fiatalokról, akik nyakló nélkül költik apuka-anyuka „csakazelsőmilliótnefirtasd” pénzét. Miközben egyre többen vannak, akiknek a havi megélhetés is gond lesz és szinte hetente emelkednek az élelmiszerárak, akkor gőgös ifjoncok pénzszórásából csinálnak tv-műsort?

09.04.

Anyai Nagyanyám, Rozália névnapján megfogadom, hogy soha többé nem veszek kaparós sorsjegyet és lottót is csak heti egyet. Igaza van azoknak, akik szerint ez a hülyék adója és egyre többet gombolnak le a szerencsejátékban reménykedőkről is.

09.05.

Fóliázók és ellenfóliázók vitájának elsimítására javaslom, hogy fóliázzuk be a "rendszergazdát", mint a reptéri csomagot, aztán adjuk fel valahová jó messzire. Valakinek el is kell kísérnie és meg kell várni, amíg leszáll a gép, nehogy mint gazdátlan csomagot, levegyékróla, csak a célállomáson nem kell már a pakkot átvenni...A kísérő oda-vissza útjára pedig már holnap elkezdhetnénk a közösségi gyűjtést.

09.06

Megy az onlinekávéházi felháborodás a Horthy-megemlékezés kapcsán. Azt azért ne feledjük, hogy az egész Horthy-reneszánszt anno az első demokratikus népnemzeti kormány kezdte és a kormányfőnek egy szava sem volt ellene, holott tudtommal, apja zsidókat mentett a vészkorszak idején.  Akkor a temetésen több kormánytag is ott volt azzal a falmelléki dumával, hogy magánemberként vettek részt rajta. Miután a lánglelkűnek látszó és bandája betöltötte az első demokratikus népnemzeti kormány  által hagyott űrt, ezt is vitték tovább. Hogy az ellenzék kussol? Az ellenzékről pedig, mivel ilyen nem létezik, több szó ne essék, hogy néhai nagy királyunkat idézzem...

08.19

Figyelmeztetem belső óbudai lakótársaimat, hogy kerüljék el a Flórián közelében lévő négybetűs szupermarketet. Korábban is sokszor eljátszották azt a trükköt, hogy a kasszánál más összeget ütöttek be, mint amennyi a polcon ki volt írva, amióta bevezették az automata kasszákat, ez a gyakorlat mindennapossá vált. És mivel a gép folyamatosan sürget a maga idegesítő géphangjával, az ember hajlamos nem figyelni, hacsak nem olyan gyanakvó fajta, mint én. Ma ez tette nálam be a kiskaput, hogy egy 169 forintos ásványvizet 219-re számlázott a gép, és amikor szóltam egy alkalmazottnak, közölte, hogy most erre nem ér rá, majd később megnézi. Ugyanő előzőleg megkérdezésem nélkül benyomta az új csomagolóanyag gombját, holott éppen olyant vittem, amit már előzőleg használtam, a korábbi árcímke is igazolta. Ezek nem nagy tételek, de ha mindennap megcsinálják, akkor azért sok kicsi sokra megy. És a "beavatottakkal" ellentétben még nem lopom a pénzemet sok más honfitársammal együtt, továbbá azt sem szeretem - még mindig és ez már így is marad - ha hülyének néznek.

A pesti rakparton megjelent egy falfirka, amely a vezérlő fizikai megsemmisítésére szólít fel. Az ügyből hír lett, és a rendőrség bejelentette: nyomoz az ügyben. A digitális kommunikáció működési mechanizmusa, úgy látszik, nem jutott el hozzájuk, mely szerint minden hír minden újabb frissítéssel még tovább sokszorozódik.

Ezen a napon Magyarország három különböző pontján volt féltucatnyi földrengés. Csak nem ott és nem olyan erővel, ahol kellett volna.

08.20.

„Mondd, te kit választanál?” – énekelte egy gyerekkórus az István, a király 40. évfordulós előadásán, és közben mutogattak a közönségre. Engem még úgy neveltek, hogy nem mutogatunk senkire. Különben is lehetett tudni, hogy ki kit választana, hiszen már a jegyeket is külön Koppány- és István-szektorokba adták.

Mindig féltem azoktól az emberektől, akik verik a mellüket a küldetéstudatukkal. Akinek igazán küldetése van, csendben teszi a dolgát. És azt az állítólagos nyelvi, kulturális szigetet, ami soha nem volt és nem is lesz sziget, még a Vasfüggöny idején sem, talán attól kellene megvédeni, aki a védelmének küldetését hadoválja, miközben a nemzetközi politikai alvilág vezéralakjaival parolázik és katonaviseltségével dicsekszik.

Egy adalék a "hős katona" videójához: a Fortunate Son című Creedence-dal valóban nagyon népszerű volt a vietnami frontrádiókban, de azért, mert az egyik legerősebb háborúellenes dal volt. Arról szól, hogy az úrigyerekek lengetik a zászlót, éljenzik a főnököt, de amikor háborúba kell menni, pénzzel megváltják a behívót....(csak a történelmi hűség kedvéért...)

08.21.

"Akasztott ember házában a kötelet, a tiédben a becsületet ne emlegesd! Ezt a mondatot még gyerekkoromban olvastam E. Charles Vivian Robin Hood című könyvemben. És ez jutott eszembe a magyar becsületrend néhány díjazottja kapcsán.

08.22.

Hazafelé Ajkáról Budapestre vonaton. Megérkezés előtt ránézek a telefonomra, mely szerint a fővárosban 20 fok van. Kiszállunk és levegőt sem kapunk a kánikulától. És még erre mondják, hogy okostelefon…

Egykori kollégám hiányolta a budapesti VIP-páholyból a Dzsucse megálmodójának unokáját. Őt nyilván azért nem hívták meg, mert az Ég fia fiának fia mellett a magyar vezérlő legfeljebb a második lehetett volna, olyan pedig számára nem létezik…

08.23.

Lezuhant a kegyvesztett áruló  kegyenc repülőgépe és a nevezett társaival együtt szörnyet halt. Így ért véget a szentpétervári vendéglősből lett rettegett zsoldoskapitány fényes karrierje, mert beleharapott a neki kenyeret adott kézbe. Én csak azon csodálkozom, hogy van, aki e végkifejleten csodálkozik.

A nap mondása a vezérlőtől, aki mostanában a kínai videómegosztón harciaskodik: „Hiúzt gyártunk, leopárdot veszünk, és beszálltunk a párduc fejlesztésébe”. Erről a Keménykalap és krumpliorr jut eszembe, amikor Kőműves Sándor alias gyerekkorunk Moha bácsija, unokájának az oroszlánketrec előtt mesél az állatok királyáról, aztán megkérdezi tőle: „Na, milyen állat ez, Jenőke?” Mire a gyerek lassú, unott hangon: „Ce-ca…”

És még mindig a felgerjedt militáris vérünkről: azt ígérik azoknak, akik jelentkeznek a hadseregbe, hogy plusz pontokat kapnak az egyetemi felvételihez, ha amúgy nem jutnának be. Mindenki jól járna: több katona lenne és több diplomás hülye gyerek. De valahogy a mai elpuhult ifjúságban nem buzog a harci kedv…

08.24.

Itt az újabb gumicsont, az egy nap után kirúgott, szebb napokat látott tévés. Nem kéne összehozni a nemzet kenyérszelőjével, hogy még nagyobbat durranjon?

08.25.

Vezérlőnk legújabban Terminátort játszik. Valaki mondhatná már neki, hogy „hasta la vista, baby”.  Egye fene, egy „ahoj, poplácsek” is megteszi..

Meg azt is mondta: „Egy Magyarország méretű ország nem engedheti meg magának, hogy buta legyen. Az ész előrelátó képességet és gyorsaságot jelent”. Éppen ezért nem kéne immár 14. éve hülyének  nézni az országot és nem kéne arra sem törekedni, hogy minél több embernek menjen el a maradék esze.

08.27.

Római orvos barátom, aki évtizedek óta figyelemmel kíséri a magyar politikát, megkérdezi tőlem, hogy milyen a magyar elnökasszony, akit az ő miniszterelnökasszonyuk fogadott? Megírtam neki a véleményemet. Mire ő: „És escortot is vállal?”.

Közhangulati kis színes a távolabbi szupermarketből. Valakinek kellene egy bolti kártya, de nincs neki. Az egyik vevő besegít a telefonjára letöltöttel. Pénztárosnő lehúzza, majd megjegyzi. „Ez ugyan szabálytalan, reméljük, a nagy testvér nem látja.” „A nagy testvér mindent lát” – jegyzem meg. A válasz: „Akkor sz… le…”.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy egy hatalmas szerkesztőségi teremben voltam, és nem jutott nekem egyetlen hely sem. Végül egy papírpoharat találtam, hogy megírjam tervezett cikkemet, de kiderült, hogy már arra is írt valaki, éppen az én cikkemet, de tele volt hibákkal. Kisimítottam a poharat, és elkezdtem átírni a cikket, de a reggel 8 órás harangzúgás felébresztett….

08.07.

30 év után jártam ismét Londonban és az egyik legfeltűnőbb különbség volt, hogy szinte mindenütt kártyás fizetést várnak el, és csak mutatóban van egy-egy készpénzes pénztár. Szállodánkban például még egy üveg ásványvizet sem lehetett cash-ért kapni, de a csúcsot a Greenwich-i park vitte el, ahol egy nyilvános WC-ben a 20 pennys belépőt is csak kártyával tudtuk leperkálni. Ugyanakkor találkoztunk pozitív példával is: a Marks & Spencer élelmiszerosztályán, ahol van kártyás és kápés fizetés is, a megvásárolt árucikkeket csak a pénztárnál kell „beszkennelni”, ha valamit darabra veszünk, maga a pénztárgép kódolja be. Nem úgy, mint „kedvenc” óbudai szupermarketünkben, ahol minden egyes árucikket külön le kell mérni, kódolni az újra felhasználható zacskóval együtt, majd a pénztárnál kezdődik az egész elölről, és akkor még nem szóltam a rendszeres géphibákról. Azért nem véletlen, hogy az angolszászoktól jön a „time is money” kifejezés, mi pedig Pató Pál úrtól származtatjuk magunkat, mondván, „hej, ráérünk arra még”.

A Londonban töltött 9 nap alatt folyamatosan médiatávolban voltunk, még a Facebookot sem néztük meg és csodálatosan éreztük magunkat. Ezt az „elszakadást” itthon is rendszeressé kellene tenni lelki egészségi állapotunk érdekében.

08.08.

Több mint egy hónapja hiánycikk a három vérnyomás-gyógyszerem közül kettő. És tökéletesen megvagyok nélküle, még jó is, mert nem megyek 100 alá, amitől kellemesen kóvályogni szoktam, mintha spicces lennék. A végén még meghálálja a szervezetem a hiánygazdaságot és arra is rámutat, hogy még az elkerülhetetlennél is többször mérgezzük feleslegesen önmagunkat.

08.10.

900 grammos joghurt, látszólag olcsó, csak 570 forint. De egyre hígabb, és a lassan már csak 2/3-a van tele a doboznak. Ügyes….

Látok egy autórendszámot az utcánkban: NER-668. Nem lenne jobb a 666? Elvégre van Nagy Fenevadunk, akihez képes Aleister Crowley kiscserkész volt…

08.11.

Szorgos, dolgos, loncsos, lompos és bozontos népünket jobban érdekli egy sokszorosan személyiségzavaros, magamutogató celeb házasságának tönkremenetele, mint az, hogy kilopják a szemét és közben még folyamatosan hülyének is nézik. De még azt sem lepne meg, ha a hölgy a hatalom embere lenne, akire most éppen ráosztották az ügyeletes gumicsont szerepét.

Politikai portáloktól továbbra is távol tartom magamat, semmi hiányérzetem nincsen, de így sem tudom elkerülni, hogy ne találkozzam a mindennapos gyűlöletbeszéddel, ha csak ránézek a szomszédos boltunkban kipakolt ingyenesre, vagy kiszedem a színes, kéretlen szórólapot a levélládából. Tesznek érte rendesen, hogy ne feledjem, hová jöttem haza.

08.12.

Újra és újra előveszem egyik kedvenc költőmet, William Blake-et. Londonban sajnos éppen zárva volt az ő metszeteinek kiállítása a Tate Britainban, de Életemtől megkaptam születésnapomra az Ártatlanság és a tapasztalat dalainak a szerző színes rajzaival illusztrált kiadását. Ebben találtam egy verset, amit most magyarul idéznék, Kardos László fordításában:

„Emberszívű az Irgalom,

A Jóság – földi test,

A Szeretet menny-föld-arcot ölt

S a Béke – földi mezt.

Mert, aki bármely ég alatt

Fohászkodik, szegény,

Égi-földi formátokat

Imádja, négy erény.

Zsidó, Török? Pogány? Szeresd

Az ember-alakot!

Hol Béke s Irgalom lakik,

Az Isten lakik ott.”

Ha egy utazásról fotók, filmek készülnek, nemcsak emlékeket őrzünk meg, hanem rácsodálkozhatunk olyasmikre is, amelyekre akkor, talán időhiányban, vagy az élmények sűrűségében nem figyeltünk fel eléggé, de a tudatalattinkban mégis nyomot hagyott.  A londoni Tate Modern ilyen: egyszerűen befogadhatatlan elsőre, de ha leülepszenek a látottak, utólag sok minden előjön. Ilyen nekem például Max Ernst Celebes című műve, amellyel 1921-ben már megfestette a fasizmus és minden 20.-21.századi önkényuralom előképét, és Cildo Mereiles brazil „neokonkrét” művész 2001-es Babel című installációja, amely egy egyszerre szóló rádiókból álló torony. Ennél jobban aligha ábrázolhatta napjaink hangszennyezését, amikor senki sem ért semmit, senki nem hall meg semmit, ami fontos lenne, miközben valósággal rettegünk attól, hogy néhány percig csend vegyen bennünket körül.

08.13.

Két nappal Nagyboldogasszony napja előtt – nekem már örökre Ferragosto, kánikulával és kiürült Rómával – plébániánk vasárnap délelőtti miséjén megszólalt a 18. századból eredeztetett Boldogasszony Anyánk himnusz. Nagy Patrónánk ide vagy oda, attól tartok, hogy rég elfeledkezett már szegény magyarokról. Jut eszembe: a vallási tolerancia maximális híve vagyok nem hívőként is, de azért legalábbis mérsékelten elegáns, hogy a vezérlőnek mondott éppen a „keresztény Magyarország legfőbb védőszentjének” ünnepére hív meg egy muszlim kormányfőt. Vajon a Szent István napi körmenetet is együtt nézik?

Az önagymosás, vagy az „idomulás” netovábbja: „Az infláció kapott egy gyomrost, és földre rogyott” – mondta a kormányszóvivőhölgy. Éppen csak a hangját nem változtatta meg. Most ez a verklilemez, addig nyomják, amíg a nép elhiszi, és hajlandó nem észrevenni, hogy egyre kevesebbet ér a pénze. 

Néhány napon belül Margit-hídról ketten is a Dunába vetették magukat: egy milliárdos és egy balett-táncos.  

„S nincs ellenállása a viharnak –

Széttörni e varázsgyűrűt.

Nincs hatalma földi karnak –

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd. – Csend mindenütt”

-írta Arany János 1877-ben a Hídavatásban.     

08.14.

Belenéztünk a Római vakációba, onnan, hogy a hercegnő az újságírónál alszik. Mert Róma és a szerelem nekünk is Örök, és valahányszor csak képen, filmen meglátjuk a Várost, átmelegszik a szívünk. És mert 70 év óta a Centro Storico mit sem változott, ugyanezeken az utcákon jártunk mi is, nem is egyszer. Pedig valójában a film egyfelől nem más, mint A királyasszony lovagjának meséje annak tragikus végkifejlete nélkül. No és a férfi főhős véletlenül a Via Murgottában lakik, a Piazza di Spagna és a Trevi-kút között. Ott, ahol Federico Fellini és Giulietta Masina. És láss csodát, a Maestro, hét évvel azután, hogy William Wyler egy olyan újságírót és fotóst mutat be, akikben a szerelem és a tisztesség felülkerekedik a szenzációhajhászáson, megalkotja Paparazzo fogalommá vált figuráját az Édes életben, aki még barátja felpofozását és a gyászt is képes bulvárcímlappá silányítani….     

08.15.

Három napos úri muri lesz a szentistvánnapi, mulatozás, eszem-iszom, parasztvakítás égen-földön, a nemzeti énekesek ünnepi koncertjétől a szentjobb-körmenetig, miközben ünnepeljük ezeregyszáz éves balsorsunkat, meg az új kenyeret, amiből egyre kevesebbeknek jut. Vajon alszik-e még a szikra, amely felgyújtja és porig égeti az udvarházunkat?