Cogito

Egy szabad gondolkodásban megőszült írástudó elmélkedései

Újra itthon

2023. augusztus 16. 08:17 - Göbölyös N. László

cildo_meireles_babel.jpg

08.07.

30 év után jártam ismét Londonban és az egyik legfeltűnőbb különbség volt, hogy szinte mindenütt kártyás fizetést várnak el, és csak mutatóban van egy-egy készpénzes pénztár. Szállodánkban például még egy üveg ásványvizet sem lehetett cash-ért kapni, de a csúcsot a Greenwich-i park vitte el, ahol egy nyilvános WC-ben a 20 pennys belépőt is csak kártyával tudtuk leperkálni. Ugyanakkor találkoztunk pozitív példával is: a Marks & Spencer élelmiszerosztályán, ahol van kártyás és kápés fizetés is, a megvásárolt árucikkeket csak a pénztárnál kell „beszkennelni”, ha valamit darabra veszünk, maga a pénztárgép kódolja be. Nem úgy, mint „kedvenc” óbudai szupermarketünkben, ahol minden egyes árucikket külön le kell mérni, kódolni az újra felhasználható zacskóval együtt, majd a pénztárnál kezdődik az egész elölről, és akkor még nem szóltam a rendszeres géphibákról. Azért nem véletlen, hogy az angolszászoktól jön a „time is money” kifejezés, mi pedig Pató Pál úrtól származtatjuk magunkat, mondván, „hej, ráérünk arra még”.

A Londonban töltött 9 nap alatt folyamatosan médiatávolban voltunk, még a Facebookot sem néztük meg és csodálatosan éreztük magunkat. Ezt az „elszakadást” itthon is rendszeressé kellene tenni lelki egészségi állapotunk érdekében.

08.08.

Több mint egy hónapja hiánycikk a három vérnyomás-gyógyszerem közül kettő. És tökéletesen megvagyok nélküle, még jó is, mert nem megyek 100 alá, amitől kellemesen kóvályogni szoktam, mintha spicces lennék. A végén még meghálálja a szervezetem a hiánygazdaságot és arra is rámutat, hogy még az elkerülhetetlennél is többször mérgezzük feleslegesen önmagunkat.

08.10.

900 grammos joghurt, látszólag olcsó, csak 570 forint. De egyre hígabb, és a lassan már csak 2/3-a van tele a doboznak. Ügyes….

Látok egy autórendszámot az utcánkban: NER-668. Nem lenne jobb a 666? Elvégre van Nagy Fenevadunk, akihez képes Aleister Crowley kiscserkész volt…

08.11.

Szorgos, dolgos, loncsos, lompos és bozontos népünket jobban érdekli egy sokszorosan személyiségzavaros, magamutogató celeb házasságának tönkremenetele, mint az, hogy kilopják a szemét és közben még folyamatosan hülyének is nézik. De még azt sem lepne meg, ha a hölgy a hatalom embere lenne, akire most éppen ráosztották az ügyeletes gumicsont szerepét.

Politikai portáloktól továbbra is távol tartom magamat, semmi hiányérzetem nincsen, de így sem tudom elkerülni, hogy ne találkozzam a mindennapos gyűlöletbeszéddel, ha csak ránézek a szomszédos boltunkban kipakolt ingyenesre, vagy kiszedem a színes, kéretlen szórólapot a levélládából. Tesznek érte rendesen, hogy ne feledjem, hová jöttem haza.

08.12.

Újra és újra előveszem egyik kedvenc költőmet, William Blake-et. Londonban sajnos éppen zárva volt az ő metszeteinek kiállítása a Tate Britainban, de Életemtől megkaptam születésnapomra az Ártatlanság és a tapasztalat dalainak a szerző színes rajzaival illusztrált kiadását. Ebben találtam egy verset, amit most magyarul idéznék, Kardos László fordításában:

„Emberszívű az Irgalom,

A Jóság – földi test,

A Szeretet menny-föld-arcot ölt

S a Béke – földi mezt.

Mert, aki bármely ég alatt

Fohászkodik, szegény,

Égi-földi formátokat

Imádja, négy erény.

 

Zsidó, Török? Pogány? Szeresd

Az ember-alakot!

Hol Béke s Irgalom lakik,

Az Isten lakik ott.”

Ha egy utazásról fotók, filmek készülnek, nemcsak emlékeket őrzünk meg, hanem rácsodálkozhatunk olyasmikre is, amelyekre akkor, talán időhiányban, vagy az élmények sűrűségében nem figyeltünk fel eléggé, de a tudatalattinkban mégis nyomot hagyott.  A londoni Tate Modern ilyen: egyszerűen befogadhatatlan elsőre, de ha leülepszenek a látottak, utólag sok minden előjön. Ilyen nekem például Max Ernst Celebes című műve, amellyel 1921-ben már megfestette a fasizmus és minden 20.-21.századi önkényuralom előképét, és Cildo Mereiles brazil „neokonkrét” művész 2001-es Babel című installációja, amely egy egyszerre szóló rádiókból álló torony. Ennél jobban aligha ábrázolhatta napjaink hangszennyezését, amikor senki sem ért semmit, senki nem hall meg semmit, ami fontos lenne, miközben valósággal rettegünk attól, hogy néhány percig csend vegyen bennünket körül.

t01988_10.jpg

08.13.

Két nappal Nagyboldogasszony napja előtt – nekem már örökre Ferragosto, kánikulával és kiürült Rómával – plébániánk vasárnap délelőtti miséjén megszólalt a 18. századból eredeztetett Boldogasszony Anyánk himnusz. Nagy Patrónánk ide vagy oda, attól tartok, hogy rég elfeledkezett már szegény magyarokról. Jut eszembe: a vallási tolerancia maximális híve vagyok nem hívőként is, de azért legalábbis mérsékelten elegáns, hogy a vezérlőnek mondott éppen a „keresztény Magyarország legfőbb védőszentjének” ünnepére hív meg egy muszlim kormányfőt. Vajon a Szent István napi körmenetet is együtt nézik?

Az önagymosás, vagy az „idomulás” netovábbja: „Az infláció kapott egy gyomrost, és földre rogyott” – mondta a kormányszóvivőhölgy. Éppen csak a hangját nem változtatta meg. Most ez a verklilemez, addig nyomják, amíg a nép elhiszi, és hajlandó nem észrevenni, hogy egyre kevesebbet ér a pénze. 

Néhány napon belül Margit-hídról ketten is a Dunába vetették magukat: egy milliárdos és egy balett-táncos.  

„S nincs ellenállása a viharnak –

Széttörni e varázsgyűrűt.

Nincs hatalma földi karnak –

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd. – Csend mindenütt”

-írta Arany János 1877-ben a Hídavatásban.     

08.14.

Belenéztünk a Római vakációba, onnan, hogy a hercegnő az újságírónál alszik. Mert Róma és a szerelem nekünk is Örök, és valahányszor csak képen, filmen meglátjuk a Várost, átmelegszik a szívünk. És mert 70 év óta a Centro Storico mit sem változott, ugyanezeken az utcákon jártunk mi is, nem is egyszer. Pedig valójában a film egyfelől nem más, mint A királyasszony lovagjának meséje annak tragikus végkifejlete nélkül. No és a férfi főhős véletlenül a Via Murgottában lakik, a Piazza di Spagna és a Trevi-kút között. Ott, ahol Federico Fellini és Giulietta Masina. És láss csodát, a Maestro, hét évvel azután, hogy William Wyler egy olyan újságírót és fotóst mutat be, akikben a szerelem és a tisztesség felülkerekedik a szenzációhajhászáson, megalkotja Paparazzo fogalommá vált figuráját az Édes életben, aki még barátja felpofozását és a gyászt is képes bulvárcímlappá silányítani….     

08.15.

Három napos úri muri lesz a szentistvánnapi, mulatozás, eszem-iszom, parasztvakítás égen-földön, a nemzeti énekesek ünnepi koncertjétől a szentjobb-körmenetig, miközben ünnepeljük ezeregyszáz éves balsorsunkat, meg az új kenyeret, amiből egyre kevesebbeknek jut. Vajon alszik-e még a szikra, amely felgyújtja és porig égeti az udvarházunkat?                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cogitognl.blog.hu/api/trackback/id/tr3718194391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása